Az álmok szövete
Ismeretlen a szerelem sebessége, azonban múlása
naponta hagy szívünkben tűszúrásokat. Ismeretlen
az ölelés mértékegysége, de hiánya mellkasunkra
roskadó emlékmű súlya. Álmaink szövetét a sóvárgás
lézerfénye lyuggatja. A párbeszédek üres lapjain
elmosódott érintések nyoma. A félelem végleges
napfogyatkozás. Nem szűrődik át a sötétség repedésén
egyetlen őszinte hang sem. Csupán az lesz a miénk,
ami kifejlődik romló sejtjeinkben. És a végén
nem állnak körül kíváncsiskodók, mint letakart
testet egy közúti balesetben, csak leszórják
homokkal az utat, hogy szemérmesen alvadhasson
a vér. A kordonnal körbezárt helyre fekszel, mint két
gondolatjel közé zárt, fulladásig visszatartott lélegzet.
*
Illusztráció: saját fotó
- Pethes Mária alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges