Ősz
Szeptember osont be ködbevont bokákkal
a lombok alaktalan árnya alatt,
s a hervadt avaralmon, kopott kabáttal,
fáradt utazó, a Nyár fekszik hanyatt.
Gyűrt zsákja odébb hever, csak lomok benne,
- tegnap még szerelem s vágyak ura volt -
de aztán a fény elgurult valamerre,
miközben augusztus becsomagolt.
Már hívnak a hűs szelek szárnyalni engem,
tűz ég a felhők obeliszkjeinél,
rőt árnyak figyelnek az alkonyi csendben,
s ősz csókjait hinti a végtelen éj.
De még lüktet bennem a nyár, örök Múzsa,
- boldog gyönyör éltet, ha ringat ölén,
és frigy köti elmém, mi őt koszorúzza -
féltő kéz, mi leplet terít ki fölém...
S bár lecsendesült a tűz, még mindig fényjel:
- ha olvasni tudod a múlt parazsát -
benne remény, s a jövő küzd a sötéttel,
akár a nap a felhők árnyain át...
Vándor vagyok én is, idő utazója,
vén csillaganyag, kiben ős csoda ég,
s ha életem évszakait veszem sorra,
legszebbik a nyár, s Te vagy benne az ék…
- November Rain alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges