Őrizkedj...
Őrizkedj csikorgó fogakkal kiejtett szavaidtól,
az üvegszilánkoktól, melyek jéggé fagyasztják
lelkedben a hópelyhek táncait,
a tündöklő csillagok nyaktörő útjaitól,
a tűzpirostól és a violakéktől,
a vágytól, hogy peregjenek előrébb az évek,
a zuhanástól, ha megremegtet a csobbanó tenger
és vágyódó sóhajjá lesznek perceid,
a számlálatlan baráttól,
az elcsúszó teremtés lélekrengéseitől,
s attól, porszemnyi szilánknak érezd csupán Magad,
a látomásoktól, melyek eltorzítják a valóság tükreit,
a ragyogó testek nászától, a hófehér madaraktól,
a hold tányérja alatti üvöltésektől,
bukdácsoló félelmeidtől, a szilárd földtől,
könnyeid szivárgásától, a hamis kézfogásoktól,
a csilingelve szálló szappanbuborékoktól,
az estharang csengettyűszóitól,
a szaporán pergő idegen nyelvektől,
a felesleges batyuktól...
"Bizony mondom néktek,
ha olyanokká nem lesztek... "
felesleges a verőfény, a nyár,
a városok kék selyme,
a pázsitok zöld harmata,
mert soha semmit nem ragaszthatsz
hiánytalanul vissza
és nincs az a stróf,
mely mozdulataid ékét visszadhatja,
nem segíthet sem a mammon hatalma,
sem a ráció, a tiszta,
csak a hideg vasgyomra
lehet jussod még és eltűnik az akvarell paletta,
s minden grádics csak szürke, felhőtlen pompa
ha Önmagad útjáról letérsz,
nem találsz többé vissza!
M. Fehérvári Judit
- Mocsár Gáborné Fehérvári Judit alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges