a gyümölcs húzza (temetője) a föld felé
a téglák között sütöttük a virslit benne sajttal
kenyérre csöpögött a zsírszalonna bevágva hamukupac tapossuk el éjjel esni fog
hajnalban jó belehemperegni a fűbe
ebben a kertben akarlak szeretni
hajnalban körülöttünk izriblik és áfonyák
így mondd:.iz-rib-lik
egyedül vagyunk sóskával rajzolok a bőrödre tengert és levelet írok
lovakat rajzolok szilaj vágta fűszálakkal
tintakék tengerszem lesz az öntözőkannából loccsant ki
meghajol a fű elmesélem magam: hol voltam hol nem voltam
egy kert végtelen ideje a miénk
láttál mandulát? kérdezlek komoly szemekkel nézel
boldog vagy? nézd a fákon a leveleket, és tartsd az ujjaid a nap felé
nézz át a réseken gyermekek lettünk újra
Éva golden almát vagy starkingot adott Ádámnak?
milyen almát? keresztezettet ezen kacagok
álomba siklom a kockás pléd alatt kavics nyom borsószem királykisasszony
meséled a bűnbeesést megálmodom azt az egyszerűt megint
idehozlak a margaréták közé irigylem mások vályogfalát ezeket a kócos füves ábrándokat
ennyire még nem akartam semmit szedek augusztusi epret a másodérőt
Ma van a legeslegnagyobb telehold
Neked adom