ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Láss…
Kérlek, ne csak nézz, láss is – suttogta a nő.
Tapintasz, érzel, belefúrod a fejed a hajlataimba, már ismered az illatom…hallod a hangom.
Figyelsz…
Mérlegelsz.
Racionális agyad mégsem könyörül rajtad…
Kérlek, láss…

Az a fénykép, ami a nő előtt megvillant, teljesen elképesztette. Egy pillanat alatt égett az íriszébe. Nagy hirtelen, mégis oly sete-sután jött vissza az idő. Rég eltemetett képek tobzódtak, villantak fel agyának rejtett zugaiból.
Egy szőke férfifej a tömegből… mintha megigéződött volna, rátapadt a nő pillantása. Kutató kék szemekkel találkozott, amik egyszer csak megpihentek a nő láttán…. A táncpartnert a parketton hagyva, szemét a nő tekintetébe fúrva közeledett hozzá. Nem érdekelték a csapódó női testek, csak úgy hámozta le magáról őket, mint amikor valami nagyon terhessé vált volna…
Egy villanás…
Óvatosan pofozgató kezek, kábult, értetlen pillantás, majd a helyzetet tisztázandó válasz érkezett: - Hölgyem: kisfia született…. A boldogság madara röppent a férfi tekintetében, Kistigrise láttán. Mert a pufók arcot éles körmöcskék szabdalták pirosra…
A gondolat tekercsei most valahogy hosszabban jártak. Sok idő telt el. Kiszakadt egy nagy sóhaj a lelkéből.
Mára egy letisztult nő tekintete figyelte a felkavaró emlékeket idéző fotót.
Érdeklődését már felkeltette, utána kellett járnia a dolgoknak.

A találkozásra próbálta kisöpörni az emlékképeket, tiszta öntudattal, kellő kíváncsisággal találkozott hát a férfival.
Az-az első pár másodperc, amikor kutatóan egymásra néztek, felderítve a gondolatban épített személyt, összehasonlítva a valóságban kapottal, szépen mindent helyrerakott.
A fénykép hozta emlékek újra a szív megfelelő dobozába kerültek.
Kinyílt egy újabb kis rekesz… meglátjuk, tudunk e beleszuszakolni emlékeket, vagy csak lézeng majd benne a szél fuvallatának erejétől tétova pilleként egy-két apró momentum, amit aztán majd egy hirtelen mindent törlő mozdulattal az enyészetté teszünk…

Sok órás, teljesen oldott hangulatú beszélgetések hagytak karcokat bennük. Megfejthetetlen titok ez. Két idegen ráébred, hogy olyan mélységben nyílt meg egymásnak, mint talán korábban soha.
A férfi még csecsemőmód tapogatódzó léptei keresik helyüket. Tobzódik az élet hozta örömökben, de valahol ott mélyen a tudatában már döntések születtek. Egyiket sem akarja elfogadni, hisz a kötelezettsége még diktál. Szárnyalna már, tudja, hogy új utakon tapos, de közben lelkiismeret furdalás gyötri: szabad e ezt neki? Belemenekül a látszatra kényelmes, lebegő üzemmódba, azt hiszi, majd az egyszer, valamikor megold majd mindent. Tudja, hogy ez hazugság, de lábai még nem engedelmeskednek.
Nem lát még.
Néz, mélyen magába fordulva: valahol a távolban lebeg előtte egy kép. Egyre tisztábban körvonalazódik benne, már nem csak a kontúrjait látja, hanem már gondolatban színezi is azt. Kapja a színeseit, s már szivárvány módra virít a vágy benne. Aztán fogja a radírját, s szépen kitörli szinte az egészet.
Ez megy napról-napra, újra és újra…
Van, amikor lát.
Előre.
Szinte el sem hiszi.
Tervei, vágyai egyre több bimbót fakasztanak.
Figyel.
Szinte segélykérőn néz a nőre, igazolni akarja dolgait, tudni, diktálni, a megszokott élet vágányába terelni.
Próbálkozik.
Tanul.
Egyre többet és többet.
Mindeközben feloldódik, kinyílik, szeme már érzékeli a színeket, tudata befogadja azokat, élvezi, értékeli.
Van, hogy megijed, s visszamenekül. Szinte tapinthatóan távolságtartó, kimért, racionálisan gondolkodó, önsanyargató, magába forduló.
Van, hogy csillogón néz a nőre.
Arca megfiatalodik, szeme él, tekintete a jövőt ígéri…
Magának is…
Van, hogy ártatlan, önfeledt kisfiús a tekintete, s igen van, amikor a borzongató férfi néz a nőre. Amikor a nő űzött vadként kapja fel a fejét, s nézi, hogy hová is meneküljön, míg az ölelő karokban találja meg a menedékét…

Kérlek, láss… suttogja ilyenkor… talán csak magának, talán a férfi is hallja és érzi…
Tudni csak néhányszor tudja… de akkor mindig…
Amikor a férfi teljes erejének tudtában, vágytól, kielégültségtől csillogó szemekkel tudatja: most én legyőztelek… éppen az enyém vagy, birtokollak… s ez a tekintet bizony a látó férfié.

2011-09-03

Bangles: Eternal Flame
http://youtu.be/qpnaLJ-jn1k