É s
|
2010.07.23., p, - 12:10 — Pálinkás Imre
...és eljött a pont,
amikor már a lélek zsibbad
és nem a test,
a valaha sebesen áramló vér
csak pang az ernyedt erekben,
a szív még harsogva pumpál ma is,
sohasem volt rest,
csak éppen erő nincs már,
s a barázdák szabdalják arcod,
egyre mélyebben,
az álom kerül el,
a boldogság madarának kékje
fakul szürkére,
az éjszaka nem ringat,
csak zsákként borul rád
miközben vársz
az utolsó kenetre....