É s
amikor már a lélek zsibbad
és nem a test,
csak pang az ernyedt erekben,
a szív még harsogva pumpál ma is,
sohasem volt rest,
csak éppen erő nincs már,
s a barázdák szabdalják arcod,
egyre mélyebben,
az álom kerül el,
a boldogság madarának kékje
fakul szürkére,
az éjszaka nem ringat,
csak zsákként borul rád
miközben vársz
az utolsó kenetre....
- Pálinkás Imre alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges