Ha kéjesen csapongnak édes álmok,
velük repülne lelkem is feléd,
s hiába éj folyója, rád találok,
sóhajod vezet, és szíved a rév.
Fogadj úgy, ahogy tűz a száraz ágat,
vágyaid lángsírja hadd legyek én,
járja át testünket bűn és alázat
a kéjek, s buja álmok ünnepén…
Bár tudom, az éj lángjai leégnek,
és a tűz szürke hamuba merül,
de a zsarátban van szikra temérdek,
s vezetnek, kerül, amibe kerül.
Minden éj csábít az új utazásra,
hisz csak unt lélek zuhan önmagába…