Itt minden állatnak jut egy kis gyógymorzsa:
ha nyúl torkán akadt a káposztatorzsa,
vagy kiéheztetett öklömnyi ökörszem
hasát megfeküdte egy vödör eperdzsem,
Hová tűntetek régi színeim
meddig kell még elmerülnöm
a szürkeség purgatóriumában
Ha magamra teríthetném
a pineák zöldjét - ezüstjét
rododendronok aranyló bíborát
mint Athéné fenséges vállára
az aranyszállal hímzett peploszt
Mi nem mondogattuk egymásnak, hogy szeretlek,
együtt nőttünk föl, elröhögtük volna magunkat.
Egyszer mondta angolul, de annak súlya volt.
Csak érezzük és éljük, naponta.
Toronyfelhők közül kivillanó színpadi effektek
mintha kockát vetnének egy köntösre
Telít a tér az űr
lerogynak égi kékek
ruhám redőkbe gyűr
papírszemélyiségek