Telít a tér az űr
lerogynak égi kékek
ruhám redőkbe gyűr
papírszemélyiségek
vagyunk – jól gyűrhetők
ha roppan test s a lélek
hússzín-golyónk a Föld
felett a Megfeszített
sejthető ha lebben
az égbolt takarója
s gyűrt magam – felettem –
végtelen útját rója