theodor alkotásai
Út a vízen túlra*
Csónakokon kimentünk a tengerre éjjel,
Eltűnt a part, s a víz félelem-csapdává vált köröttünk.
A csónakok szétszóródtak és végre magunkra maradtunk,
kiszámíthatatlan ég alatt, megunt csillagokkal, kedvetlenül.
Dal Istárhoz*
A hold koca
és röfög torkomban
Nagy fényessége átfénylik rajtam
ezért csillog dagonyám sara
s pattan szét ezüst buborékokra
Fejjel homokban
Mikor kintről vetődik ránk
Hazafiatlan árnyék
Ajkunkat harapdáljuk
S negyed bérért
Maszatolunk tovább
Káin Marlboroja
Futottam.
Ülök egy fal zugában. Szűk itt a tér.
Oldalam szúr. Szám levegőért tátog.
S akárcsak a tüdőm, kitágulnék én is,
és magamba szívnám az egész világot.
Teremtenék óceánt,
hullámait kilökném rátok.
Azok az átkozott hegedűk
“Szeretném már magam utálni,
De, istenem, ők is utálnak:
Nem szabad, nem lehet megállni.” * – Más ingben, más bőrben, más időben…
