Azok az átkozott hegedűk
“Szeretném már magam utálni,
De, istenem, ők is utálnak:
Nem szabad, nem lehet megállni.” * – Más ingben, más bőrben, más időben…
"Milyen híg fejűek a törpék”*
Kiloccsannak az egymásba öntött szavak
Egyesek csak a fülkagylóba üvöltést hallják meg
Őrült egy évszak
Tegnap még hidegek voltak a merengés-áramlatok
De ez nem kiköpött tegnap
Lehet hogy végül is átlátnak rajtam
Olykor kigurul belőlem egy-két vonatkerék
Zúzott kő meg néhány talpfa
A bamba parasztok sosem adnak takarót
Pedig mindig a kocsmaasztalra fekszem
Azok az átkozott hegedűk is ott cincognak
Meg az egerek a falból is
Nem tudom hogy hazát keresek
Vagy haza akarok menni
Kinn a tántorgó akácfákról
Lotyók potyognak
Csak el ne kapkodják
Mert kellenek nekem is
Velük akarok magányos lenni
Fizetek főúr
Vitam et sanguinem**
Bár a költő-arisztokraták kék ereit
A késpenge elől
Valami mindig eltakarja
___________________________________
*Ady: A Muszáj-Herkules
**(latin)Életünket és vérünket
- theodor alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges