Tartóztasd jókedvedet,
ha melléd szegődik... élni segít
kesergek
emberek
jöttök felém
nevettek
még jó, hogy ti
nem löktök
rajtam -egyet
vágytam rá, hogy
nézzél, kérjél
mégegyszer megigézzél
tekintetünk
összekapaszkodjon
egymás lelkében
testében
megmártózzunk
Öten söröztek; szóltak
mind:
- a lázongó béke
alattomos; felette
a víz hullámzani
látszik, az ember lábát
felsértheti valami
Kilúgozott az idő
bekerítettek az évek
felderengett emlékeimet
úgy folyattam papírra,
mint az ikrás mézet
az ész hegedűjét
hallgatom
könnyű tánclépésekre
vágyom
néhány fordulat, amivel
tovatűnt ifjúságom
adós maradt
ritmustalan haladok.
léptem alatt
roppanó ágak, levelek,
őszi bánatok.
Fogoly voltam,
egy szobor látványának foglya.
Testestől-lelkestől rabul ejtett,
Michelangelo Piétája.
az Élet, akár
egy 'zászlós ember'
tarkállik a fényben