A lépcső tetején- ráncokba
zárt Öregasszonyt hagytam;
riadtat, kétségek közöttit
Furcsán szeret bennünket a "világ". Őszintétlenné teszi
a vállain nyugvó teher; tagadja, hogy szemből fúj a szél
szinte elkerülhetetlen, az egyensúlyvesztés
Külhonban nézelődtem egy kicsit.
Mondták, láttam; ötven évvel előttünk járnak,
de Ők is elkezdték valahogy...
minő badar e beszéd
széle-hossza egy
ha gurul is
félnóta
egy kerékkel kevesebb
a Kín-Rím csahol
- kusza táncot lejt
erőlködik
értelmet mégse nyer