Távozóban
A lépcső tetején- ráncokba
zárt Öregasszonyt hagytam;
riadtat, kétségek közöttit
... Pillantásod mégis megállított
lendületem erőtlen toporgásba
torkollott: szótlan szám zokogta
várnak, hiszen tudod!... máshol élek,
de összetartozunk
_______________________________
2009-03-18
(ez ma is megesett ... mire
újra megyek, akkorra gyógyul be
az előző seb)
- Bozó Éva alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges