Szálanként
Tekinteted öröknyarát, tüzét.
Didergésekből vissza melegedni.
Arcodat — egyedül lehetséges
arcát a szerelemnek.
Fellini
- 1920-ban január huszadikán született
Federico Fellini,
a Mágus, vélekedésem szerint minden idők
legjelesebb képcsináló Mestere -
1. Wim Wenders: Film, legyen a te neved…
Hideg volt Rómában, Fellini azt hitte, fázom.
Másnap, amikor ismét találkoztunk, egy sálat ajándékozott nekem. Egy gyönyörű kasmírsálat.
Azóta is azt hordom, ha hideg van Berlinben.
Istenem, milyen finom ember! Szememben a finomság szobra.
Néhányan felnőtt korukban is gyermekarcukat viselik.
Carlo Manzoni: Signor Veneranda kópéságai (9)
Signor Veneranda megáll a lépcsőfordulóban, és egy ajtó melletti falon lévő foltra ráteszi ujját, aztán nagy erővel megnyomja.
Egy úr mellélép, és nézi.
„Bocsánat” – mondja az illető, és rámutat a falifoltra –, „ez nem csengő, hanem egy folt a falon. Nem fog megszólalni.”
„Igazán?” - mondja signor Veneranda – „Nem fog megszólalni? Ez ön szerint biztos? Már miért ne szólalhatna meg? Én ugyan életemben nem láttam még olyan foltot, amelyik hangot adott volna, ha meg nem nyomták, viszont számtalan csengőt láttam már, mely megszólalt, ha megnyomták.”
Sértetlen lélekkel
Ködös lábnyomokkal ragyog ma a nap,
kitárt ablakaim háromfelé néznek,
zsúfolódnak, nőnek, rejtőznek a képek,
érzem mi tegnap volt, holnappá szalad,
Angol pub...
Amott, az a vörös képű,
erdejében hajának túr,
már rég elitta
sejtjeinek felét,
s már nem egy angol úr...
Signor Veneranda kópéságai (10)
Nem bizony: ezúttal nem fordítás.
Sajnos az eredeti szövegekből kifogytam, többet sehol sem találtam a neten, közben viszont az történt, hogy szörnyen elirigyeltem Carlo Manzonitól írásainak főszereplőjét, így aztán ezt a részt már magam írtam hozzá a kópéságokhoz.
Bizonyosan gyengébb, mint az eredeti Signore alakja, de játéknak jó volt.
Hangok
1.Találkozás
Szép ruhába bújik a test,
Elegáns látvány.
Az egész csak kétségbe
Csomagolt látszat-
S miközben te engem vársz,
Én már rég nem várlak.
'a villámhárító árnyékában'
... faltól - falig botorkálva
igazunk birtokában rettegünk
igazunk látszat... kötéltáncos tánca,
mert visszasandítva osonunk
tegnapból a mába