Az vers első része itt olvasható:
http://www.artpresszo.hu/content/%C3%A1lvaro-de-campos-trafik-els%C5%91-...
Azt próbáltam kihozni magamból, amit nem lehetett,
Amit pedig lehetett volna, azt nem hoztam ki.
Rossz volt a jelmez, amit magamra húztam.
Ez a ciklus hat régebbi versemből áll össze, amiket természetszerűleg töröltem.
Már megint követsz. Arcomra formál
tükrömön a fény és az árnyék.
Összetörtebb vagy a megszokottnál,
mintha csak a jövőmbe látnék.
párától ittas
táj, tejfehér január
veled - most, bú jár
Nem vagyok semmi.
Sosem leszek semmi.
Nem akarhatok semmivé válni.
Ettől eltekintve, bennem van a világ összes álma.
végzetes veszélyt világgá kiáltók
kórusa kánonban kántálja baj van
nem járják kedvükre többé a táncot
hatástalan már a bűvös dallam
Petőcz Tamás fotója
Szecessziós ékszer
a várandós faág,
bimbója Tiffany-
tükörbe fagyott,
pár napos tavaszát
jégbe zárva őrzi,
opálcseppbe rejtve
a boldog tegnapot.
Hidegre januárlott,
kásásan szertemállott,
lucskosodott a hó,
pendül a dob és penderül a tánc
körbering a szél lót fut danolász
Kard a fegyver:
egy "Gyöngy" a tét
Kezek suhintásától
csordul a vér