Cigányleány
Napszítta arcán szélfútt vándorélet,
puhán villanó fekete haját
egy kendőnyi szivárvány fonja át,
Carlo Manzoni: Signor Veneranda kópéságai (6)
„Nyissa ki a száját!” – mondja a fogorvos signor Venerandának.
„Örömmel!” – válaszol signor Veneranda készségesen. – „A szemem becsukhatom? Vagy nem?”
„Ahogy akarja. Nekem egészen mindegy.”
„Jó. No és ha csak az egyiket csukom be? Az zavarja önt?”
„Felőlem…” – így a fogorvos. – „Csukja be az egyiket, ha önnek úgy jó.”
„Jó, de melyiket csukhatom be? A jobb vagy a bal szemem? Esetleg váltogassam? Csukjam be előbb a balt, aztán a jobbat? Önnek melyik felel meg jobban?”
Boci-foci (gyerekzet)
© Papp Anikó Míra
A vers meghallgatásához [kattints ide!] Elmondja: K. Kata D.
A rét közepére begurult egy foci,
arrafelé legelt épp huszonkét boci.
Szorongásoktól eloldva
Lépteid követve
iramlik fürgén
pontosan tartva irányt
hogy elejtsen
rejtekeidre tör
Idegenvezető
- Édes Vilmám, emlékszel, amikor 65 éve, itt ebben a parkban kértem meg a kezedet?
- Lehet azt elfelejteni egyetlenem? Most is lángba borul a szívem, ha visszagondolok. Annyi minden megváltozott, fel sem ismerném az akkori szememmel a környezetet, de ezt a parkot legalább békén hagyták. Most is olyan szép idő van... Ez a zsongó tavaszodás...
- Vilmám édes, ősz következik most, épp október végén vagyunk.
A tegnapi perc
Régmúlt nekem a tegnapi perc,
avitt a szó is, mit érted szóltam.
Fejem felett korhadó kereszt,
álságos a dal, hamis minden szólam.
Boldog Új Évet...
Boldog Új Évet
vagy nem is; csak úgy
oda gondolom, Neked
milyen jó legyen,
ez az esztendő...
