Fehér szerelem
© Saját fotó
Levelezőlappá változott a város,
bájos-lustán libeg, lomhán hull a hó,
vacogó bokrokon szél gyakorol táncot,
felcifrázott fák közt időt mutató.
meghívó
ne törődjön a lábtörlővel
nyomja le a kilincset
lépjen be foglaljon helyet
legyen házigazdám a házamban
Rézkilincs
Bezárt ajtókkal álmodom,
mögöttük ott az Isten,
szabadságért fohászkodom,
kezem a rézkilincsen
Kutyakomédia (gyerekzet)
© Papp Anikó Míra
A vers meghallgatásához [katt ide!] Elmondja K. Kata D.
Minden kutya egy-egy jellem,
más karakter, másik szellem.
Egyrímű dal
Én nem szakadtam darabokra,
hát nem is vittem soha sokra,
száz csomóra kötöztek, bogra,
s én hurkoltam, míg más bogozta.
Apámról...
Apámról nem tudtam, mikor szeret,
féltestvérét a fiának,
vér szerinti kölykét, mert az voltam én.
Bátyám s húgom közt.
A középső gyerek.
Két havas négyes
É-mollban
Varjúláb-mintás köpenyét teríti
Ájult álmából felnéz a rét.
A tél utolért, engedj belülre.
Dióbél királyfit Isten tenyerébe.
Értékelgető, útravaló
Múlnak az évek, pereg a homok. Nincs azon mit szégyellni, hogy bizony bele-bele került az is a gépezetbe. Egyszer fenn-egyszer lenn.
Őszinte mosollyal a szívedben emlékszel vissza a sors adta ajándékokra.
Feltűnik egy picike lányka, piros ruhácskáján három hófehér virággal ékeskedve, belefeledkezni a nagyoktól ellesett életbe a szőlő alatt. Takaros kis menyecskét játszik, süt-főz, babát ringat, csücsöri ajakkal csitítja, beszél, csacsog. Hangja dallamként kúszik el, tova, amint játssza a valót.