Signor Veneranda benyit a postára.
„Elnézést.” – mondja a kis ablak mögött ülő félalkalmazottnak udvariasan. –„Érkezett csomagom?”
„Nem kérem, nem érkezett csomagja.” – válaszolja a tisztviselő. –„Ha érkezett volna, akkor ön értesítést kapott volna arról. Kapott ön értesítést?”
„Nem, nem kaptam értesítést.” – így signor Veneranda. – „De értesítésre nincs is szükségem. Amire szükségem van, az a csomagom, mert az ilyen csomagokban mindig van valami izgalmas.”
„Persze, de az értesítés épp azért kell önnek, mert abban értesítik önt, hogy csomagja érkezett.”
akárha ravasz gép működne
rádmerednek a fagy-szikék
az elme lombja régen lehullott
a szív (ó a szív!) bízik s biztat még
az élet nem csupán
bő lére engedett
rettegés
„Haj és szakáll?” – kérdi a fodrász, miközben signor Veneranda elhelyezkedik a fodrász székében.
„Igen” – feleli signor Veneranda -, „de mondja csak: fönt hagyhatom a kalapom?”
„Á, dehogy!” – mondja a fodrász – „Ha fején a kalap, hogy vághatnám le a haját?”
„Vagyis ön nem tud hajat vágni, ha kalap van a fejemen?”
Áthatol a csend a gyöngédségeken,
megejtő a hit, mind varázserő.
Magához vonz, hogy elérhető legyen
a lehetetlen is, s a lehető.
Signor Veneranda egy kirakatban a következő kézzel írt hirdetést olvassa:
„Péklegényt keresek!”
Signor Veneranda belép az üzletbe, és az eléje siető tulajdonost kérdi a hirdetésről: ”Elnézést! Ön keresi a péklegényt?”
”Igen.” – válaszolja amaz. – „Én vagyok az üzlet tulajdonosa.”
”Próbálta már az ágy alatt?”
”Az ágy alatt?” – kérdi megrökönyödve a tulaj.
”Igen kérem, az ágy alatt.” – válaszolja signor Veneranda. - „Nincs ebben semmi különös: lehet, hogy a péklegény, akit ön keres az ágy alá bújt vagy a kredencbe. Nézte már a kredencben?”
Minden karácsonyba
félig belehalok,
Kisjézus születik,
én összetört vagyok,
depressziós fenyő,
megkövesült bánat,
illó sóhajokkal
díszítem fel fámat,
fakó üveggömbbel
mi a múltból maradt,
a Mennyből az angyal
hangja is elakadt.
Signor Veneranda megáll egy ház kapujánál, nézegeti a sötétbe burkolózó ablakokat, és többször is harsányan füttyent.
A harmadik emeleten kinyílik egy ablak végre, és egy úr dugja ki rajta a fejét.
„Nincs kulcs?” – kérdi emez kiabálva, hogy meghallják őt.
„Bizony nincs!” – üvölti fölfelé signor Veneranda is hasonló okból.
„A kapu meg zárva, mi?” – kiáltja le újfent az úr az ablakban.
„Hát igen: zárva.” – válaszolja signor Veneranda.
„No, akkor ledobom önnek a kapukulcsot.”
„Minek?” – kérdi signor Veneranda.
Carlo Manzoni 1909-ben született és 1975-ben halt meg. Újságíró, rövid történetek szerzője volt, remek humorú író.
Nagy szülöttje signor Veneranda, ez a nehezen jellemezhető figura, aki a hatvanas években az olaszok nagy kedvence volt. Nevének jelentése: Tiszteletreméltó úr, milyen jellemző.
Rövid filmek is készültek annak idején Veneranda úr kópéságaiból, és az imádott Toto alakította a tiszteletreméltó urat: ki más?
*** *** ***