látófát a tömő térre
lecsonkolt ágai hegyére
verjen fészket a vezér kolomp
fürkészni a véget
A rövidebb út a nehezebb
az ami önmagadhoz vezet
A mondott és leírt házikó nagyon közel volt, mondhatni néhány lépésnyire: Pilatus úgy döntött, hogy maroknyi kíséretét a kis római helyőrségben hagyja, lovát is: maga pedig Claudiával, feleségével együtt gyalog indult József ács egykori háza felé.
a gondolat
sokszor megreked
az ajtó túl-felén
belépni rest,
annyira jelentéktelen
Terhedet leraktad.
Szökellhetnél akár
ifjonti rétek füvén
vagy frissen hullt
szűz havon
Még akkor sem, amikor a Város Alapításának 792. - másként számlálva az isteni Tiberius uralkodásának 22. – évében a császár letette hivatalából Marcus Pontius Pilatust, Júdea ötödik kormányzóját, a „vörössipkás” proconsul még akkor sem volt képes feledni azt a meleg tekintetű, barnahajú férfit, akit A.U.C. 786-ban - jobb meggyőződése ellenére - megfeszíttetett.
Fotó © Pethes Mária.
Fehér felhőfalkák az égen
pásztor nélkül maradt csorda
Amikor magamra maradok,
mint virágok az éjben
ajkaim összeszorítom és nézlek.
[Katt ide!] A verset elmondja: Für Anikó
Arcot rajzol a gyertyaláng,
mesét mormolok,
úgy mozdulok, mintha lennél,
hordom mosolyod,
úgy mosolygok, mint anya,
ki bölcsőt ringat csendbe’,
úgy ringatlak, mint zene,
dallampárt keresve.
levedlettem a tegnapok gönceit
- fáradt pikkelynapok zörögnek
délibábjaimon