A vers meghallgatáshoz kattints ide!
még vagyok
a képtelen tér
torz képén
feszülő délkörök szorításában
mint vérrögök
vonyító
balga magyar
még vagyok
Szellő lennék tűző napban,
megmártóznék patakhabban,
Akkor gyere, hogyha hívlak.
Gyámolíts, ha gyámolítlak,
Illusztráció Christina Rossetti: Koboldvásár és egyéb költemények c. verseskötetéhez (1862). © Dante Gabriel Rossetti
Szerelmem édes, ha meghalok,
síromra ne ültess rózsát,
se ciprust, mely hűs árnyat ad.
Ne dúdolj gyászos éneket,
s könnyed ne nyelje durva rög.
[Katt ide!] Itt meghallgathatod. Zeneszerző és előadó: Karády István
Nem lesz könnyű, de elkerüllek
fájni fog, majd megszokom.
Nem fogja senki észrevenni,
hogy hamis mosoly ül arcomon.
Hátranéztem
valóban, már sokat éltem; előfordultam sok helyen
elárulja magát a lélek; elfecsegni titkait nemcsak az ágyban lehet
váratlanul versben is: Megtörtént
s ha jön a hó
jó cimborám mit szólnál
ha itt ennél a vén kolompnál
jazz-muzsika hangja szólna
Charlie szaxofonja
és elsüllyednénk mi ketten
egy fotelnyi mélyben
bong egy slukk és ismét bong
I.
Mintha magasan, mintha mélyen
ringatóznék a semmiségben,
egy idegszálra kifeszítve,
egy istentelent istenítve,
Hóleplű esten Tél herceg ámul,
Tekintetén jégtűk nyomát érzi,
Távol az ég árnyéka kitárul;
S egy hópihe - pillantását nézi.