Kavyamitra Maróti György: A házasságtörő asszony
(János, 8; 1 - 12)
Jeruzsálemben történt a szép, tavaszi niszán hónap harmadik napján, a 3792. zsinagógai esztendőben.
A nap forrón tűzött a Nagytemplom köveire, a hatalmas épület hófehér-aranyosan izzott a váratlan jött nyármelegben.
Jézus, a Krisztus, hajnalban fölsétált az Olajfák hegyére, mikor még kellemesen hűvös volt az idő, ott magányosan meditálva föltöltekezett a Szentlélekkel, befogadta Atyja igéit, hogy amikor a tanítást kezdi majd, hibás szó el ne hagyhassa ajkát.
Csavargó
csak áll - mindketten ugyanarra várunk
önkényesen képzelek köré
egy életet, mit külsejét szemlélve
szerény emberismeretem aggat rá:
Isten veled
Fehér arcod világlott - csak tegnap szálltál alá
egy ismeretlen világ fehér, párás lankái közül. -
hosszú utat tettél meg értem.
Harc a farkassal
Farkas jár a holdudvaron
Látom, pedig nem akarom
Áldozatra szemet vetett
Néz most vele farkasszemet
Kavyamitra Maróti György: Értékárusító Szaküzlet
A sokak által lenézett és elkerült „nyóckerben”, Budapesten, a Kálvária és a Kőris utca sarkán van egy kicsiny üzlet.
Ezen a környéken szanálásra váró földszintes vagy egyemeletes, roskadozó bérházak állnak, melyek már itt voltak nemecsek ernő korában is, és azóta egyvégtében romlanak, pusztulnak, mint omladék állanak.
Még állanak.
Hogy az a kis üzlet, melyről mesélni fogok, mióta áll itt, arról nincs tudomásom; én az elátkozott huszadik század utolsó éveiben láttam először, azóta bizonyosan itt áll.
Karácsonyi mese
Jeges fuvallat borzongatta meg a tájat. Havazott. Szikrázott minden, a fák mély álomba zuhantak, úgy várták a langyos tavaszt. A puha pelyhek fehér vattaként gyülekeztek a fagyos talajon. Telihold volt.
Mintha ezen az éjjelen valami varázs lebegne a levegőben, mintha a fák altatódalt dúdolnának egymásnak, és mint hogyha nem is a szél, hanem hűvös-bűvös leheletük osonna végig a világon. A látvány ellenállhatatlanul hívott, vonzott. Talán nekem is suttogott a tél: Jöjj… Jöjj…
Kavyamitra Maróti György: Doktor Antonio megkísértése
(La tentazione di Dottor Antonio)
Semmi kétség immár, hogy a születésemkor uralkodott csillagjegy - a Rák - felelős azért, hogy egész életemben fordítva, hátrálva működtem, mint más normális emberek.
Mások ugyanis ekként teszik: támad egy ötletük, novellát írnak abból, majd filmforgatókönyvet, és - ha esélyük van -, hát film lesz abból az ötletből.
Én meg: ezer évekkel ezelőtt láttam egy filmet, nemalvó korahajnalban eszembe jut, és megírom abból a novellát.