nekünk mindig lesz egy pillanat
egy gazdátlan gondolat,
melyben rám találsz és én rád.
ó hogy nem fulladtál meg soha
a ki nem mondott szótól
írni kellene valamit
(pár éves gyerek-szemmel)
valami szépet
érintésre mozduló suttogót
kicsit elhittem
hogy nem fáj a hallgatás
ha elmarad
a szó
a mozdulat
vagy tőled bármi
hangtalan
(ahogy csak vázába ölt virág tud sírni)
és óvatosan
(miként haldoklók közt jár
aznap nagyon fáradt voltál
mégis szótlan megágyaztál
közeledben nekem...