Január huszonkettedike van
Kezdjük evvel: 1943-ban ezen a napon született Cseh Tamás.
Élt, sörözött – olykor megtisztelt avval, hogy velem -, indiánosdit játszott komolyan, énekelt, gitározott, aztán 2009. augusztus hetedikén elment.
Tisztelet adassék Néki!
Maróti György: Búcsú, dalba fogva
Egy síp, mint a kés,
mint elrendelés
kivágott a képből téged,
minket feszít helyeden.
Egy utolsó dalt sem énekelsz?
Nem? Tudom: nem énekelsz,
sok-sok szomorú éve már.
Sírnék én most, hogy maradj itt,
de mára Valaki messzi földre vitt.
Elhagytál minket, s Tarján városát,
vonatfütty küldött, vár egy más világ.
Okítás
Brebeka már sírni sem tudott, olyan repedezetté vált a bőre, mint a naptól cserepesre szárított kopár mező, ahol egyre nehezebben bírta, gépies szökkenésekkel követni párját, Kvakkot. Kvakk is nagyon tikkadtan haladt előre, olyan kínlódással, mintha súlyokat kötöttek volna a lábaira. Nem akart meghalni, vízre volt szükségük, távol állott tőle az öngyilkosság gondolata, de nagy boldogsággal nyugtázta volna egy gólya látványát. Egyből vaskos iránytűt kapott volna az életet jelentő mocsár felé.
Megbűnhődte már e nép?
A Magyar Kultúra Napjára
( Himnusz - V. Majzik Mária szobrászművész alkotása -Budakeszi)
Győztünk, vigyázzban állsz, felhangzik a dal,
– Vörösmarty írta vagy tán Kölcsey? –
mondják régimódi, át kell költeni,
ezt így már nem érti mai fiatal,
Sanyika - aki most lenne 32 éves
Sanyika 32 éves lenne, családdal, feleséggel, gyermekekkel - ki tudja -, talán komoly karrierrel a háta mögött. Lehet, hogy nem Sanyikának, hanem Norbinak, Nándornak, vagy Theodornak hívnák, bár ez utóbbit jelentős kétellyel gondolnám.
Az én Londonom...
...
Ahoy, itt London!
Bizony az egyik kedvencem, ez a város, ahol jól érzem magam, mert tiszta és konzervatív. Csavarogtam szombat délután, egy kicsit tervezett módon és persze aztán csak úgy! Lesétáltam a Temze partjára, megcsodáltam a Lovas Gárdát, méltóságteljesen mentek keresztül a St. James parkon - ahol millió nárcisz nyílt ki a pázsitból; jelezvén itt már tavasz van, kérem.
Az igazságot keresed?
... pitizhetsz a szeretetért látod?
Egy életen át hiába osztogattad...
A vén folyó példát mutat
veled a víz csak addig marad
míg hidegét
lábikrádon érzed, máris tovább halad
Hogy szeressem a Hazámat?
Nehéz a szív. A gondolat
kevés. Erőm, képességem
határát ismerem, de akaratom
nem szűkre szabott:
- Add fel pesszimizmusodat
Te drága Nép; Tedd a dolgod
és békélj meg a holnapért!
Generációm
Jöttünk és mentünk a
zuhanó időben.
Nem hagytunk jelt,
csak a temetőben.
Csak a temetőben
egynémely hantokon.
Olvassad nevünk, és
ámulj el sorsunkon!
Ámulj el csöndünkön,
ámulj el szavunkon!
Szép létre születtünk…
Majd sárrá rohadunk
leosztás nélkül
kontúrtalan vallomás névutó nélkül
idegesít, hogy megszűntél
próbálom lekaparni magamról
a megszokást, hogy semmi sem izgat
torkomban lilára dagadnak a szavak
nélküled mindegy, hogy mi vagyok:
zsebre dugott öt perc és
hajszálvékonyra csókolom a szád.
Szálanként
Tekinteted öröknyarát, tüzét.
Didergésekből vissza melegedni.
Arcodat — egyedül lehetséges
arcát a szerelemnek.