Az emberért, kit felzabált a rák.
A másikért, ki szétitta magát,
szív szakadt meg, vére folyt,
aszfalton lett furcsa folt,
mert túl korán aludtak el,
maradni kell, maradni kell.
amennyi jut
annyi az elég
többtől
tán veszne
az igaz zamata
a boldogság
mint érzés, csupán
egy áttetsző pillanat
mire megfogalmazod
múlt-idő
Az eget lestem, azt a félgömb sorsot,
a Holdat vitte, mint egy rózsafoltot,
nagy éjszaka volt, s megtörtént egészen,
hogy utam kezdetét is visszanézzem.
"Csak mondd, hogy én vagyok,
kit feltámasztott e vakító fényű tűz
Szíveink mint megszaladt hangok a mester
ujja alatt,
át nem gondolt,
sietve írt darab,
leheletnyi noktürn
fáradt színekbe vonva.
A téren kicsi fény lapul,
a kockaköveken lépteink
tompa hangja
csakis a hang után uram
önt aztán se fölemelő bukás
se győzelemmel fölérő vereség
se a többi szerencsétlen közhely
ez ám a szerencse higgye meg —
A vers meghallgatásához [katt ide!] Elmondja: Szabó Sipos Barnabás
Távolba vágyódtam
álomtalan ágyból,
itt hagyni rozsdás rugókat,
keserűre sütött süteményt,
feledni fényette éveket.
Az 18...-ik évben kisvárosunkat és még néhány környékbeli várost és községet szenzációs cirkuszi produkció tartotta lázban.
Az idő tájt jómagam három községnek és az őket lágyan ölelő falvaknak, tanyáknak voltam az állatorvosa, sokfelé megfordultam, így hát joggal mondhatom, hogy mindenfelé e cirkuszi előadásról beszéltek.
Titkok hánynak hazugságot macskaköves utakra,
s ha bárki tartalom után kutatna-
kedvüket ne szegje holmi fénnyé avanzsált árnyék,
A fájdalom életben tart
nem kell gyógyszer
hogy meggyógyíts