Boleró
A szerelmes hangszere a test
De te a bőrt húst levetetted
És csak az erekkel behálózott csontokat hagytad vissza
nézésed erejét vinném... tovább
Látogatóban
A valósággal szembesülni nehéz; húzod az időt
a lelked már annyiszor megtette az utat, de a tested a gyáva
kifogások után kutat
Lelkembe öltöztetnélek
Kint már varjak kárognak a város felett
és a csendfüggönyt tépik éhesen,
a rongyidő szakadt széleibe hámlott,
öröknek hitt szerelmes perceket.
A csigatábor (gyerekzet)
Hurrá, végre itt a nyár,
nyit a csigatábor,
sorakoznak a csigák:
egy félszeg, egy bátor.
Jó...embernek lenni
Jó...embernek lenni, azt mondják Uram.
Mások kegyeit mégse keresem.
Hamis Istenektől el nem ájultam,
mi sokan vagyunk, ők meg kevesen.
Hívd inkább, mondom
Verdiktre vársz, verbális tankra,
s már minden mozgó: célpont, mivel
ő mozgatja. Elképzelem, mint
tépem föl előtted ingem, lőj!
Horror, krimi, fantasy, sci-fi
- szinopszisok -
Az Urak Gyűrűje
Egy szemmel láthatóan nem öregedő törpemanó, Kosán Bolbi elhagyja lakóhelyét, hogy kalandokra keljen, és Dalfgan útját járva megszerezze az Urak Gyűrűjét. Vagyona zömét legkedvesebb rokonára, Dófróra hagyja. Kutatásai során Dófró megbizonyosodik arról, hogy örökölt gyűrűje az Urak Gyűrűje, és hogy a megerősödő Uronszar is tudomást szerzett a varázshatalmú ékszer hollétéről.
Télvégi napsugár szonettje
Két szeméből jött, mint zsarátnok fénye,
Oly vöröslőn izzó, sok meleg sugár,
Átkarolta testem, néztem az égre,
Vágtatott a mély, emelt fölém sudár
Csönd-ágakat, a törzsek közt sötét volt,
Félve olvadtam alá, mint édenkert
Illatát éreztem – bennem kóborolt,
Parázslott is talán, ajkával rám lelt…
Hallottam – lágyan, pár szót halkan remeg;
Súgott valamit szelíd aranyszája,
Én voltam a tél, s e csóktól haltam meg.
Tudom, hol van az új tavasz csodája,
Bimbóját duzzasztja, s a langyos este
Csillagfénye a végtelent kereste.