A Csöbör-öbölbe
vitorlás vetődött,
Gézengúz, a csiga
kalóznak szegődött.
- Ó, de örülök kedves Mártika, hogy másfél év levelezés után, végre személyes valódban is láthatlak!
- Éppen ilyen nagy, mosolygós macinak képzeltelek, Dávid!
- Tudod Mártika, olyan szinten senkit sem ismertem, mint téged, tulajdonképpen napi 10-15 oldalnyi levelet váltottunk. A postás nálam már nagyon ki van akadva. Bejött az új módi, tudod az internet meg a mobiltelefon.
Jókedv szegődik melléd
amint lesújt a fejszéd
és felkéretőzik arcodra
a fahasogatás szokatlan izgalma.
Mottó:
There’s nothing ill can dwell in such a temple:
if the ill spirit have so fair a house
good things will strive to dwell with’t.
Nem lakhatik ilyen templomban gonoszság:
ha a gonosz léleknek ilyen lenne a háza,
a jóság is vele kívánna élni.
(Shakespeare: Vihar)
Sárgarigó - feketében: szépen szólt az ének.
Szépen tudtam minden este meghalni Teérted.
Minden este arra vártam, hogy eljön a reggel,
megszólítod énekemet sárga - feketében.
Aranyrigó sűrű éjben: hónak - hava hull ránk:
szeptemberi decemberben hagyott el a „hagyd rám”.
Menj hát. Vissza se nézz.
Kezeid már jó helyen pihennek.
Lábadra cipőt adtam
s még láthatod,
utoljára megkötöm neked.
Nem nézek rád,
el ne sírjuk magunk
(magam),
elfordulok, így várom hogy elmaradj.
...
peckes gombszemű madár
hatalmas csőrében férgek
most kicsit a csendbe burkolódzom
csak fákat hallgatok...
hagyom, hogy végig aludják álmukat
bennem a gondolatok
Photo by Pekka * Jégben a napfény © - Copyright Pekka
Hol ragyognak valódi fények
Emlékük oly távolról
Árad felénk, mint kis remények,
Dermedt ködös távolból.
Álmosak a csigabigák,
kora reggel keltek,
fényesítik már házukat,
hosszabb útra mennek.
- egy ötvenhatéves férfi, ki harmincnyolc évvel ezelőtt fogalmazott, írt utoljára (írásbeli érettségit), feljegyzi olvasmányélményeit -
Bevezetés
Avval kezdem, hogy egy héttel ezelőtt sok szabadidőm volt, hát tettem egy sétát a környéken, ahol harminchat éve lakom.