Felvágott halomban...
...
Szédít a nagy öreg fa, elviszi álmom,
Rég köddel van már takarva a felhő,
Felvágott halomban a régi világom,
Már hó alatt ág, s fent a téli erdő,
Át nem olvasott levél Sz. N.-hez
Csillagszemű!
Néhány reményt hazudt
tavaszi nap után
megint itt a tél talán:
fú a hideg szél, aztán
hó meg eső hull,
sok szép remény ködbe fúl.
Bolygó fények, fénybogarak
Mióta egy szörnyűséges, hátborzongató, esőt síró, jégveréssel kopogtató napon a Kedves elhagyott, nagyon magam maradtam, nagyon, egészen egyedül.
Egyedül feküdtem esténként hideg-rideg hűlthelyű ágyba, és hajnalonként – anélkül, hogy átmelegedhetett volna Valakitől az ágyam – egyedül kászmálódtam ki belőle.
Ocsúdásom sokáig tartott, hosszú hetekig. Hosszú hetek peregtek le az idő rostáján, míg felocsúdtam: hisz nem vagyok egyedül!
A pizzafutár csiga (gyerekzet)
Csiga Csenge sürög-forog,
rengeteg a dolga,
elfogyott az ennivaló,
rohanhat a boltba.
Philoktétész
Egyszer végre el kell már mesélnem ezt a történetet is, Philoktétész történetét, melynél megrendítőbben nevetséges nincs a teljes görög mitológiában. Megrendítően nevetséges, tehát groteszk, és ha groteszk történetet akar mesélni a mesemondó, hát legalább hatvan év felé közeledjék, mert szükséges holmi bölcs fegyelem a történet elmeséléséhez.