Megtalálni határaim,
azt az elnagyolt körvonalat,
ameddig
még szabad lehetek,
amin túl nem hajíthatnak
semmi álmok,
semmi képzetek.
- szicíliai legenda nyomán -
Halászok meg hajózó népek, ha Szicília legészakibb nyúlványánál haladnak el, ott, hol legmélyebb a Tenger, mai napig sóhajtó hangokat hallanak lentről, a Tenger fenekes fenekéről.
Halászok és hajósnépek mondják, hogy értik a szavakat: Cola di Mondello, Colapesce, a kis halászlegény súgja nékik történetének titkait amonnan.
E történet pedig így esett.
"Csended ragyogja néma könny,
Hangod derengi néma csend."
--
Hol még kavarog a múlt dicső pora
S mosolyog a kékszemű lány
Csak ült ott az indián
És mesébe kezdett mint bölcs Marun
Árván lépegetnek az ünnepek,
csodák vackolnak a sarokban,
kibontatlan csomagok,
fésületlen síró babák,
elmaszatolt apa-anya rajzok
nyüszítenek a hangtalan éjszakában.
Valahányszor emlékeim
Szólítanak, csalogatnak,
Múltunkba vájt ösvényein
A lelkem visszaballag.
Horgászverseny lesz ma
Tökfalván, a tavon,
Pistuka, a csiga
készülődik nagyon.
Ősz járt, jött a hajnal
gyötrő fájdalommal,
vérvörös kín csurgott minden ház falán.
Már emberöltőnyi ideje figyelem,
Mit üzen a tél, így az évszak közepén;
S milyen rövid az estém.
Álmos párafelhők ülik az eget,
Széttárja csipkévé fagyott