Csalódás és hallgatás
saját grafika
Egykori emlékeivel beleül
Karfa közé a fáradt vonzódás,
Elsodor a vágy, ahogy rám feszül
Hervadó szépségével a csalódás.
Engedi - csodáljam milyen is volt ott,
Mikor fellobbant az esti forrongás;
Tétlenül loptuk a csendfoltokat -
Széken hagyott múltunk felsikoltott,
Ahogy vadul ránk terült a borzongás.
Konokul felizzott - majd halkan rikolt
Még egyet az a késői zsongás,
Miközben fénytelen csendben eliszkolt
Végtelen útján a néma hallgatás.
- Pekka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges