Zsebike
Zsebike tegnap lement a tóhoz.
Nem tudott úszni, csak ugrani...
... a lét és a nem-lét határán
az ég mocsárrá lesz,
a hínár-világban a test lebeg,
és száll,
száll a lélek...
Zsebike tüdejéből a levegő
gyöngy-szerű buborékban
a felszínére tört,
és nem sírt,
mert a könnycsepp a vízben
úgysem látszott volna....
...amikor angyal van a közeledben,
a bőrödön érzed az aranyló fényeket...
én nem szoktam érezni,
s látni is csak akkor,
ha lehunyom a szemem...
Zsebikét sokáig nem kereste senki.
Felpüffedt arcára már többé
nem ült ki a bánat.
és aki ismerte, tudta,
ő haza-talált... végre-valahára...
... néha jó... és néha fáj,
de Zsebike nem én vagyok...
- Pongrácz Ágnes alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges