Rozi-mama szelíden, békésen, - gyakran
üldögélt a kopott, zöld karosszéken.
Türelme kitartott ameddig rajzoltam: imára kulcsolt
kezeit ölében nyugtatta, szemét behúnyva olvasóját
morzsolta. Ráncai mélységét, arca nyugalmát
lelke békességét
nem tudtam megmutatni sokáig.
Méltósággal viselte öreg testét; természetessége
bölcs józansága , ami egy idős parasztasszony sajátja,
számomra példa
már tudom- megöregedni az élet dicsősége,
meg a szerencséé... mely élted kísérte