Visszajáró holtak
Visszajáró holtak
az elkárhozottak,
porladó kőzet
szórja szélbe
a szemfényvesztőket.
Sorsszerű a lét,
ami volt, ami köt,
a lélek szab az úton
teret és időt,
árnypalást
az égi vezekléshez.
Így féli tettét önmagában mélyen
majdani okulásul a földi ember.
Aki él, vétkezik.
Elindul Istenig.
s hiszi, hogy odaér.
Viszi bűneit az ítélőszékig
kihűlt parázson
hite szerint
megvallva kimondatlanul,
hogy megbocsásson
neki majd az Úr.
A bűn, bűnt,
a gyűlölet, háborút szül
s ledönti az önbecsülés gátját.
Védtelent megsebez,
ártatlant elátkoz,
mintha anyaöl
gyújtózsinórral
kötözné magzatát magához
hozzábújva
áldozati bárányként
mentőtanúnak.
Még ki sem hordja,
ráfeszül a bűntől
vérrel táplált horda
s lecsap rá
gyengének bizonyult génje.
Keserű íze lesz a méhlepénynek
s megöli gyermekét mielőtt elvetélne.
- Seres László alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges