rongyot csavar
egy égi asszony
zuhog a bő lé
s mintha századelőn
a vidék fekete lepedő alatt
vaku villan majd
durran a mennybolt
készül a kép
*
egy csöpp bogár megáll a fűszálon
és visszafordul mert látni már
a horizont mögött lapuló vihar
körömvillanásait
érzi a tó is beleborzong
a sörényes szél lesből támad
s hörögve villámfogakkal
tépi darabolja a tájat
*
csúcsosodik az égi sátorponyva
vándorcirkusz érkezett
a bokrok leülnek s nézik amint
két felhő közé artista istenek
villámot feszítenek