A megbocsátás olyan, mint a tenger
vihar után, mikor csitul a szél.
A víz már elsimult a végtelennel,
de morajlik, vajúdik még az ég.
Vén terhed - a harag - görcsbe rándul,
szavad kékre fagy és gémberedve
szád foglya lesz. A csend-zárka zárul,
s te némán áldást kérsz a vétkesekre.