Vigyázz!
(Lánc, lánc... c. vers továbbgondolása)
Lenyugvó nap
köszönti az estét,
a fény futkos
hátamon,
s kitölt némi érzelmi
hasonlatosággal.
Magamra ismerek benned,
mégis igyekszem titkolni;
egyformán vagyunk
találékonyak.
Torkunk rekedt,
megszólalnánk,
mégis magunkban tartjuk,
elég, ha beismerjük
nem kell ahhoz
kimondani.
*„Nem érteni hangod,
miért susogsz,
ha nem értenek mások?”
Tudd meg,
annyi mindent
énekelnék még,
annyi dalba
foglalnám az akarást,
kellesz,
ezt el kellett,
hogy mondjam.
Palástomat a csillámporos
égkő szvettertől
vetted magadhoz,
hát hordd,
viseld;
kincsem,
ne félj!
Igazgyöngyöd ellenál
a szívcsapásnak.
Göndörséged eltakarja
könnyes szemed,
meghasad arcvonásaid
gömbölyded pírja.
Vigyázz!
Nagyobb veszély
leselkedik rád,
mint sejtenéd;
cafatokra tépnek,
tönkrezúznak,
elevenen felfalnak,
de a kincsek
emelkedett fővel,
meghajolnak
előtted.
*A fák suhogása c. versemből idézve. (2007)
- Nórica alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges