hétfő és kedd partja között
áradt folyó ez az éj
álmatlanságom hídjáról nézem
miként süllyednek el
a nappal történései
s bár itt-ott küzd még néhány
érintés
biztató szó
örvények rántják le őket is
hiába célokból ácsolt etetők
nincs ki látogassa őket
átfúj rajtuk a csönd
most mint hóesés a házat
érintetlen fehér lapok födnek el
versek hó alatt
visszaszorított gyökérzettel
várnak