Tengervízként áradsz a szívembe,
belém simulsz, elvegyülsz velem,
s én aranyló parton, homoktengeren
megrészegülve hullámzom
veled.
Egymásba fonódunk hosszan, szelíden
ránk hajol a végtelen, alázatos kék ég,
ujjaid ívében napsugár remeg,
homlokod ráncain boldogság
pihen.
Egyszerre valóra válik legszebb álmunk:
a selymes hullámok míg elborítanak,
hűsít, ringat a vágy, és érzékeinken
beteljesül végre a tiszta
szerelem.
Illusztráció: saját archívum, Napkelte, Veled
http://www.panoramio.com/photo/116241805