Vasárnapi ének
Hová tüntetek napfényes vasárnapok?
reggeli frissesség, tisztára söpört utca
az áhítat házsorok közötti lépteivel?
vajon hova, ti szagos-szappanos
mosakodások, fehér, vasalt ing,
ünneplőruha, ránctalan méltóságok,
s ti harangzúgástól visszhangzó hegyek?
hová, ti családünnepek? asztal, diófánk
alá terítve, rajta gőzölgő húsleves,
aranyló rántott csirke, gyümölcs a fáról,
köröttünk macska, s kutyánk viháncol,
jámbor, hullámos szőrű fekete pamacs..
vajon hová a tányércsörrenés otthonos
zenéje, e láthatatlan tartókapocs?
fájó hiányát szeretném dalba fogni most…
s ti álomhordozó délutánok, vajon hová?
késztetői ábrándnak, mesének? hová a
nevetés, az ének; hová a félszeg, szerelmes
találkozások? s ti magányos séták ?
tépett fűszálat ajkunk présébe tolva,
elmélkedtünk, mintha a világmegválás
személyes küldetésünk volna, és nyűge
a gondolat szerteröppenő fecskerajának…
hová tűntek a vágyak, s a nyár-meleg
köpenyét ránk takaró lopakodó este?
hová az éjbe nyúló beszédes hallgatások?
talán a kor… s vele mi lettünk mások…
Megbújik bennem még a kép, akárha
virágszirom imakönyv lapjaiba zárva;
s hangulatát, mert kérem, visszahozza,
vigasztalni szenvtelen köznapokba.
2012 augusztus 20
- koosán ildikó alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges