fosztogat bátran dermedt földeken,
óvni megmaradt magvakat nem ád havat,
szürkén dereng a téli ég —
torkomon kés a félelem, hogy
nem jő segítség, fölmentő sereg,
és illő módon szégyellem a képtelen ötletet:
e végletekig csonkolt, vigasztalan tájban
talán még otthon is lehetnék!