• копирайтинг
  • копирайтер
  • SEO копирайтинг, сео копирайтинг
  • рерайтинг
  • контент для сайта
  • наполнение сайта
  • написание статей, статьи на заказ
  • рекламная кампания
  • обслуживание сайтов
  • биржа статей
  • пресс-релизы
  • копирайт, копирайтеры
  • Vannak dolgok

    |
    Kovács-Cohner Róbert képe

    (Wisława Szymborskához)

    Vannak dolgok, amiket csak érzünk,
    és magunk sem értjük, miért,
    de akkor és ott beszélni akarunk róluk,
    vagy legalábbis definiálni őket,
    mégsem találunk rájuk szavakat,
    őrületbe kergetnek, amikor ránk találnak
    azokban a pillanatokban, amikor csak bujkál a lélek,

    sorban állás közben vagy krumplipucolásnál,
    könyvelőnél vagy bevásárlókocsit tolva,
    egy-egy elhadart, rutinszerű kis hazugságnál
    előléptetés érdekében vagy száz kis árulásnál,
    egy árnyas ösvényen gondtalan, hátizsákkal hazafelé,
    a vécén ülve vagy csatornák között váltogatva,
    utazásra készülve, amikor nem fér bele a ruha a bőröndbe,

    vannak dolgok, amiket nehezen artikulálunk,
    elmenekülnek minden kétségbeesett
    kategorizálási kísérletünk elől,
    és mindig épp akkor tűnnek el,
    amikor már karnyújtásnyira vannak,
    nem tudod felidézni őket,
    mégis, amikor egyet elfelejtesz,
    azt érzed, hogy megint üresebb vagy,
    másnapra kis bizsergés halántékodon,
    vagy vissza-visszatérő,
    bosszantó izomrángás,
    szemhéjrándulás csak,

    vannak dolgok, amik velünk maradnak,
    majd eltűnnek, hogy egyszer majd
    kísértsenek megint,
    amikor a lélek épp visszavonulót fúj,
    a leghétköznapibb pillanatban,
    bágyadt délelőttön, rádióhallgatás közben,
    amikor egy barátot végleg elengedsz,
    amikor úgy döntesz, maradsz,
    vagy épp úgy, hogy külföldre költözöl,
    amikor felidegesít egy hír
    vagy tapaszt ragasztasz egy apró vágásra,
    hivatalban kávé közben,
    lábtörésnél sürgősségin,

    láthatatlan falak mögül felbukkanó kis lidércek,
    piszlicsáré semmiségek,
    véletlenszerű sorrendben
    egymás mögött állva, mégis
    amit kiadnak: egy-egy élet,

    vannak dolgok, amikre nincsen szavunk,
    megfoghatatlan apróságok,
    szemsarokban zizzenő fűcsomók,
    a semmiből érkező kis lidércek,

    egy elfelejtett illat nyomán
    agyunkon átrebbenő, régi hangulat,
    a külváros ismeretlen pontján
    hőségben megrezzenő pocsolya fodra,
    üres játszótér mellett
    gyerekkorunkból gesztenye a porban,
    ártatlan énünk egy gyerekkacajban,

    kamaszként a végtelen mező illata
    hajnali viharban, stoppolás után,
    félig elcsípett beszélgetés két idegen közt
    félbetört sorsokról, véletlenekről,
    amit vonatról, az ablak mellől hallasz,
    a vonat indul, többé nem látod őket,
    a végét sosem tudod meg,

    kóborlás az erdőben ketten, zseblámpa nélkül,
    cigaretták villanása éjfél után,
    csatorna partján, híd mellett egyedül ücsörgés
    a viharelőtt súlyos, rád nehezedő sötétkékjében,
    kedden, háromkor egy ózonszagú délután,
    egymásnak teremtett sosem találkozók
    kéznyomai egy véletlen kilincsen,
    lépteik összesimulása
    egy rég nem használt vasúti átkelőn,
    álom, amit egyszer együtt álmodtunk,
    hogy másnap rögtön elfelejtsük,

    gyomorba maró, megfoghatatlan, tárgy nélkül
    belénk nyilalló aggodalom, hogy valakit vagy valamit
    elfelejtettünk megint,
    egy megrebbenő kéz, egy begörbülő hát,
    egy darabossá váló régi mozdulat,
    miről azt hittük, biztos pont a téridőben,
    az érzés, hogy még ez is véget érhet,
    mikor nehézkesen feláll, hogy átöleljen,
    hirtelen feltűnő, újabb májfolt
    egy bennünk örök ifjan élő,
    mindig magunkkal vitt, fontos arcon,
    mikor hazaérünk hosszú távollét után,

    szembesülés egy véletlen pillanatban
    a régmúlt visszahozhatatlanságával egy sárguló fotón,
    valamikor jól ismert, mára üres, rég elhagyott házban
    a régi élet hétköznapi tárgyain
    a rothadás,
    egy el nem érintett érintés,
    a mit tehettem volna
    mellkasba szúró pillanata,
    amikor neked ront egy betonfal mögül
    az érzés, hogy elkéstél megint, és hátrahőkölsz;

    vannak dolgok,
    különös semmiségek,
    megfoghatatlan apróságok,
    szemsarokban zizzenő fűcsomók,
    lidércként suhannak át lelkünkön,
    átszökdécselnek szóköznyi hiányainkon,
    vissza sem néznek, elillannak két dobbanás között,

    aztán egyszer - egy véletlen pillanatban,
    amikor már rég elfelejtettük őket,
    egy szobában, a sötétben
    magunk vagyunk és összegörnyedünk,
    mert nem emlékszünk egy régi arcra,
    egy fontos pillanatra,
    a mi lett volnára,
    gyerekként álmodott magunkra,
    bűneinkre és ártatlan játékainkra, -

    majd mind visszatérnek,
    és már nem hagynak el,
    körénk gyűlnek,
    és mi gyermekként,
    tágra nyílt szemmel
    bámulunk rájuk,
    és már nem kellenek rájuk szavak,
    mert végre mindükre ráismerünk,

    és akkor rádöbbenünk,
    ennyi volt az élet.

    Ők felemelnek,
    és már nem vagyunk.

  • копирайтинг
  • рерайтинг
  • рекламные статьи
  • слоган
  • нейминг
  • сео копирайтинг, SEO копирайтинг