Valami égi hatalom vigyáz
az idők kezdete óta ránk...
Különös varázs a lét, a világ:
hallgatni trillázó madár dalát,
lesni, hogy vágyódik
– akár az ember - előbb a társra,
fészekrakásra, tátogó-csipogó,
madárcsaládra, óvja
a langy-meleg tojás falát,
amíg a bent szunnyadó élet
vergődve nem töri át - belülről
repesztve rabsága szűk falát
- meglátni, érezni a meghitt csodát,
ahogy a kandi fióka számára
kitárul váratlan’ a szabad világ…!
Valami égi hatalom vigyáz
a teremtés csodája óta ránk…
Valami varázs… - akár a fák
- összehajolva, összenőve,
egymás hűs árnyában
sírva-dalolva - ölelkezünk,
kapaszkodunk együtt a mába,
siratunk múltat, összebújva
dacolunk széllel, egymást karolva,
egyenes törzzsel állunk viharban,
halott-fehéren, hóesésben
meghajolunk a fagyos télben,
befedjük egymást arany levéllel
- ne fázzunk végtelen, zord időben,
ha végleg kidőlünk
akár a fák…
Valami égi hatalom vigyáz,
ha korhad a törzsünk, némul a szánk…