Vakondország
Vakondtúrásos ország,
hogy boronálja sorsát
szíve vízszintesére?
És hogy lesz a foszlottság
sárgálló búzakéve?
S mi lesz a Góliáttal,
ha izma-feszült háttal
küzd törpék birodalmán,
ki pörget jó beszédet,
ki vet a rosszba szépet,
s ki szédül meg hatalmán?
Mi kéz-kézbe fogódzunk,
magunkba hallgatózunk,
becsülve még a morzsát!
Jaj, vetni lenne kedvünk,
de beléd minek vessünk
vakondtúrásos ország?
Ritmust és dalt felejtünk,
parancsos rajtra lejtünk,
kikezd bennünk a kórság,
pénzt teszünk a vonóba,
Istennel leszünk jóba,
szőjük szemfedőnk gyolcsát.
Vagyunk jó ezer éve,
gúzst kötve, gúzsba téve,
s Alpok, Kárpátok alján
a talp marad – a talpán!
Szél fútta szerte népünk,
e körbebolygón élünk,
nem izgat bennünk nagyság,
de büszkén vagyunk itthon
vakondtúrásainkon,
s úgy hívják – Magyarország.
- Mityka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges