Mama! A család szíve vagy,
minden mosolyod szívverés,
de beteg a szív, üteme fárad,
erein kihajt a szenvedés.
Tudod, a bánat dölyfös úr,
ellene nincs erős palást,
belülről marja, rozsdaként
a teremtés ékes csillagát.
Mit neki szív és szívverés,
könyörgő, áldott áhítat?
Tort ül haldokló ritmuson,
hiába minden áldozat.
Bár halkuló a szívzenéd,
hallom az örök dallamot.
Szívedre hálámból fényt fonok,
őrzöm végtelen mosolyod!