Vérünkkel
fizetünk a szerelemért,
szerelemmel
az utolsó csepp vérig.
Hordozzuk
az elvetett magok beért
kalászait
viharok holt csendjéig,
hol megnyugszik majd a szív
s a tengerár
visszahajló csókot
lehel a földre
s lángtalan lesz a nap,
vérzése eláll
s úgy él tovább,
hogy meghaljon örökre.