VÁZLAT A TAVASZRÓL
rügyek ceruzái
ábrákat rajzolnak az égre
a mélyből tó emelkedik
titkok ezüstkupakja
futtában megtorpan a zápor
s a villámot tokjába visszarakja
VÁZLAT A RÉMÜLETRŐL
karám körül ordas lopakszik
a lovak összebújnak
100 ló egyetlen tömb
egyetlen test száz ősi félelemből
nincs horkanás nincs moccanat
a 400 patán keresztül
rémület áramlik a földbe
és lúdbőrös lesz a csend