Vájling
Akkoridőben vígan lakott nálunk
két vájling, amit naponta használtunk,
egy gömbnyi kék, akár az Isten ökle,
s egy kis piros, a húga, vagy az öccse,
ügy emlékezem, jó anyám használta
mosogatásra, meg akármi másra,
s a két méltóság hideg, meleg nedve,
rá-ráloccsant az ébredező kedvre,
s a kredenc minden nagy és kis edénye,
bemártózódott kézforró vizébe,
de fénylőn, tisztán, asztal szélén ülve,
a krumplit, lisztet, cukrot, sót is tűrte,
az edénysorba nem hítta az élboly,
de be-besegített disznóöléskor,
ha csűrték-gyűrték, sem érezte vesztét,
a tyúkokat is benne köpesztették,
s mint őszidőn a bújócskázó ködfolt,
ha szenderült is, mindig szem előtt volt,
a gyerekkorom sohase csodálta,
de olykor rávett a tisztogatásra,
és én vadóc, a pöttömnyi kis áldott,
átöblítettem benne a világot.
- Mityka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges