Utolsó
Utolsó szeretődben
keresed az elsőt
ahogy
szédült pillanatát
keresi
az összetört álom
mikor dér rezdül
emlékek
vészjósló hajnalán
Érzed
ma is bőre illatát
pórusai kráterét
vérét ahogy lázad
s égi lángot vet
míg bíborfelhők közt
kiszakad a Nap
karodban elalél
s te holttá válsz ott
Látod szeme
ékkő színét
ajkát
ahogy a vágy remeg
a formát
mit buja ujjad formált
hegy-völgyek termő ölén
mélységek rejtelmeit
mely elnyel
Hallod
iramát a vágtató szívnek
a tüdőt ahogy orgonál
s átsiklik a hang a sípokon
visz repít a mennybe
a kacaj
apró gyöngysuhogását
sóhaját
ahogy átfon lobogó
kócos hajjal
Ünnepre hív
most a harang
Istennel perel
öröklétért
a pillanat
Így fogadod be gyarló Ember
mindkettőt
utolsóban az elsőt
pusztító viharba került
összetört
lélegzetnyi katamaránon
Keresed
az elsőt
mikor már az utolsót is
alig találod
- Seres László alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges