Unhercegnős
Valahol félúton lemaradtam magamtól,
s azóta a kislány még mindig barangol,
a félignő nem lát a jövőbe, csak megy,
vágtat előre.
Nincs üvegcipőm, se báli ruhám,
és lassan a festék is elkezdett lenőni hajamról.
Baleset volt az egész,
te meg én, kicsi lány,
palintázva valami életszagú
nyitány fölött,
aztán a lét halálba ütközött,
ment tovább,
de már félként.
Talán csak részekre bontható vagyok,
néha rosszabb és ritkán jobb,
egy tornacipő landol a mélyben,
szakadékfölötti állapot,
s ahelyett,
hogy nézném,
zuhan,
csak
állok
ott.
- Tóth Zita Emese alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges