ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

- Pista bá', nagyon kellene nekem az a két sámli! Egy szép, pirospozsgás mosolyért megkaphatnám? Csak, mert igen közel áll, itt benn dobogó szívemhez, kaphat egy puszit is a homlokára.

- Köszönöm kislány, most nem élnék vele. Melyik szívedről beszéltél a kettő közül?
- Jaj, Pista bátyám, nem ezekről a kerekdedekről ábrándoztatom! Egyszerűen, ott bent, valahol, biológiailag nekem is van szívem, mint magának és majdnem mindenki másnak. Nekem úgy tűnik, az a két sámli tömör fából van. Jól látom?
- Igen kislány, magam csináltam még ifjú legény koromban, szekercével, vastag tönkből.
- Parafából?
- Ugyan kiscsibe, mind a sok szíveddel gondold végig, honnan szereztem volna parafát! Tölgyfa székek azok, kérem szépen! Ha csinálok valamit, nem három napra teszem, legyen az még a dédunokámnak is bútora.
- Na, hogy adja? Kérhet amit akar, vagy, ha selejtes hangulatában van, pénzt is kaphat.
Pista bá' elgondolkodott. Végignézte feje búbjától, nagy lábujja körméig az előtte álló, csakis áramvonalak gyűjtőrendszereként meghatározható, már cseppet sem kislányt. Osztott, szorzott, zümmögött fejében a bogárventilátor propellere. Agyának használaton kívüli - hirtelen reaktivált - állománya ki is vágta a biztosítékot.
- Harminckét millióért a tiéd kicsim!
A kislány eltátotta a száját, aztán, mikor szemeivel együtt sikerült becsuknia, toporzékolva megismételte.
- Nekem kell az a két sámli, mondja meg már, mit akar!
- Nos csillagom, adsz fél milliót és az összes virágzásodat, amikor kedvem szottyan rá.
- Megdumáltuk Pista bá'! Tudtam, hogy remek fickó vagy, vinném is a cuccot.
- Előbb a dohányt és némi előleget, örök virágzásod csokrából!
Ez meg is történt, a konyha melletti szoba sötétítőjének behúzása után. A lány hazatrappolt, hogy honnan rántotta össze a pénzt, maradjon az ő titka, de fizetett.
- Viszem a sámlikat, mikor jöjjek?
- Amíg meg nem unlak, naponta, ha kérhetném mindig ugyanebben az időben. Aztán, majd ha kevésbé gerjesztesz, mondjuk két naponta.
- Pista bá' cuppcurupp, maga az én szívem csücske, az összesé, ahányat akar. Különben sem csináltunk rossz vásárt egymással! Meg kell mondanom, végül is az előbb, a szomszéd szobában történt fizetési részletem, nem esett nehezemre. Holnap jövök!
A kislány benyúlt retiküljébe és az otthonról - gondosan, felkészülten - hozott ragtapaszokat, gyönyörűen ráerősítette a két sámlira. Felállt rájuk, becses lábacskáit beillesztette a “papucs felsőn” meghagyott, böhöm hurkocskákba és a mesebeli óriás, döngő lépteivel - nálánál menőbb divatpapucsa, a világon senkinek nincs, gondolattal - elindult.